Sziasztok!
Még lógok történetekkel, ígérem pótolom!
Egyenlőre csak a következő szemétszedési akció időpontját tudom elárulni!
Jún. 23. Találkozó a Móra Múzeum lépcsőjén 18:45-kor!
A Célterület továbbra is a rakpart!
Újabb sikereket értünk el:) Később beszámolok mindenről:)

A Délmagyarban megjelent cikk

Huszonhat zsáknyi szemét a hivatali útvesztőben

Szeged - Valami értelmeset akartak csinálni a szegedi fiatalok. Kitalálták, hogy rendet csinálnak a Laposon: összeszedik a szemetet. Ezzel nem is volt gond, de elakadtak a hivatali útvesztőben: nincs aki elszállítsa a szemétdombot. Segítettünk kibogozni a szálakat.

Valami értelmeset akartak csinálni a szegedi fiatalok. Kitalálták, hogy rendet csinálnak a Laposon: összeszedik a szemetet. Ezzel nem is volt gond, de elakadtak a hivatali útvesztőben: nincs aki elszállítsa a szemétdombot. Segítettünk kibogozni a szálakat.

– Láttuk, hogy mások milyen nagy sikerrel szerveznek szemétszüretet. Mi is valami értelmeset akartunk csinálni. Interneten összehívtam a haverokat, hogy a Belvárosi híd újszegedi lábánál a Laposon szedjük össze a szemetet – mesélte 21 éves krúdys cukrásztanuló, Magony Tivadar, milyen szépen indult a kezdeményezése. – Múlt kedden este összejöttünk és hatan-nyolcan másfél óra alatt 26 műanyagzsákot pakoltunk meg – szó szerint – mindenféle szeméttel. Összeraktuk a híd alá egy kupacba, hogy elvigyék. És itt jött a gubanc. Kálváriát jártam, hogy eltűnjön a szemétdomb. Hiába. Nem történt semmi.

A hét végén is ott kéklettek a fiatalok zsákjai a híd alatt. Erre felhívták a Délmagyarországot. Tivadar és két barátja, Frittmann Kitti és Bilinecz Éva Regina, aki a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskolába jár, megmutatta, rengeteget dolgoztak. Bőségesen lenne még takarítanivaló és folytatnák is, de hogyan? Azt már látják: ahány hivatal és szervezet, annyiféle elutasító magyarázat.

Első a konténerrendelés, utána jön a parttakarítás. Fotó: Karnok Csaba

A Greenpeace szegedi csoportja a környezetvédelmi felügyelőséghez küldte őket a Felső Tisza-partra, ám az csak ellenőrző hatóság. Ezért lepasszolta őket a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-hez, amely a szemétszállítást végzi, ám nem mindenhonnan. Mivel a fiatalok a Tisza-partot takarították, továbbküldték őket az Atikövizighez, ahová a partnak ez a szakasza tartozik. Ott – Tivadar úgy emlékszik – hárított az ügyfélszolgálat, visszairányította őket a környezetgazdálkodáshoz. Akkor lett a fiataloknak elegük.

Bürokrácia minden mennyiségben

Mi is telefont ragadtunk. Elsőre sikerült kiderítenünk, hogy
az Atikövizig szakaszmérnöksége felügyeli a Lapos tisztaságát. Csakhogy a szemétszedők fordítva ülték meg a lovat – összegezhetjük, amit Priváczkiné Hajdu Zsuzsanna az Atikövizig ügyeletese elmondott. Aktív természetcsinosítóknak ajánlatos ugyanis előbb a szakaszmérnökségen jelezni, hogy mikor takarítják a partot és hogy szemetes konténert kérnek. A vízüggyel azt is egyeztetni kell, hova tud a szállítókocsi bejutni, hova kell gyűjteni a szemetet. A konténert a vízügy rendeli meg
a környezetgazdáktól, és ők hozzák-viszik, a vízügy költségén. Ezen a hivatali útvesztőn kell még átrágnia magát Tivadaréknak, ha addig nem megy el a kedvük az egésztől. Ők azt mondják, egyelőre nem szegte kedvüket a bürokrácia. Megint tanultak valamit.

2009, Május 26. minden kezdet kezdete

A bürokrácia győzelme:

Maga a kezdeményezés elindítása mint minden ilyen, hirdetéssel kezdődik, tehát nekiláttam nagy erőkkel annak hogy hirdessem azt a projectet amit kigondoltam.

Megvolt a reklám felület is, ami egy www.rockerek.hu nevezetű internetes portálon történt. Ahogy a névből is rálehet jönni ez egy rock zenét kedvelő szubkultúrának a társasági oldala, melynek én is tagja vagyok. Azt gondoltam, hogy könnyen találok itt majd olyan fiatalokat, akik egyetértenek velem, s csatlakoznának a szervezkedéshez ezzel is erősítve annak jövőjét!

Sajnos inkább érdektelenséget találtam ott is, mint hogy támogatást. 10-15 fő jelezte, hogy tetszik nekik az ötlet és jó lenne megvalósítani. Másoktól semmi reakciót nem kaptam majd pár ember, aki egy gyerekes gondolatnak titulálta, ezt szememre hányva tartózkodót a további információktól.

Ettől eltekintve tovább folyt töretlen erővel a szervezés.

El is jött az a bizonyos keddi nap! (Mivel keddi napokra szervezzük ezeket a „találkozókat” elneveztük Ökokedd-nek) a 15 főből meg is jelent 6 ember, akikkel még kicsit tétován, de belekezdtünk a nagy szemétszedésbe! Már a legelején, ahogy átléptük a parkolót és lapost elválasztó beton küszöböt rájöttünk, hogy ez hihetetlen sok szeméttel fog járni. Nem is tévedtünk a zsákok folyamatosan gyűltek és gyűltek természetesen ekkor még szelektíven szedtük össze. Majd egy órás szedés után egy kedves ismerős tájékoztatott, hogy hiába a szelektív szedés a közterületen elhelyezett kukákba nem hordhatjuk el, mert akár ez feljelentéssel is járhat. További két ember csatlakozott időközben kis csapatunkhoz, amikor is már egy kicsit megtörtünk ennek a hírnek a hallatán. De nem adtuk fel akkor döntöttük el, hogy a szemetet egy helyre szedjük össze és megmutatjuk egy kis segítséggel Szeged lakóinak a bürokrácia kegyetlenségét, és valahol a mi tudatlanságunkat is persze. Másfélórás munka után 26 zsák szemét gyűlt össze, de a legkiábrándítóbb ebben, hogy szinte ez csak a belvárosi híd alatt összeszedett mennyiség volt. A legkülönfélébb szeméttel találkoztunk az eldobott műanyag palackok és aludobozok mellett. Eléggé sivár helyzetnek éreztük. De összegyűjtve a szemetet egy csomóba éreztünk egy kis melegséget a szívünkben; igen mi megpróbáltuk és tettünk is valami jót!

Ezután indult meg a média felé eljuttatása, ennek a szervezkedésnek. A további lépések már a június 8.-i Délmagyarban olvashatók és láthatók voltak.

A megmozdulás szikrája

Magáról a megmozdulásról:

Magony Tivadar vagyok 21 éves cukrász. Immár lassan 3 éve élek Szegeden. Mikor ide költöztem lenyűgözött a város szépsége, és teljesen magával ragadott az a kép, amit mutatott magáról. Ismeretlenként bejártam azokat a helyeket, ahol érdemes volt nézelődni és a legtöbb látványosságát megtekintettem. Ahogy egyre jobban magával ragadott a forgatag egyre több olyan dolgot láttam, melyek kezdtek kiábrándítani és kérdőjelet raktak a fejem fölé. Vajon miért nem figyelünk erre a szép városra?

Csak gyűltek, gyűltek ezek a gondolatok bennem, s kerestem a megoldást, hogy hogyan lehetne segíteni a városon magánemberként. Ekkor pattant ki a fejemből az a gondolat, hogy miért ne lehetnénk egy kicsit környezet tudatosabbak?

De jött vele a felismerés, hogy egyedül hiába kezdenék bele bármibe is kevés vagyok. Így arra jutottam, hogy ha már többen vagyunk érhetünk el eredményeket. Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat a szemétszedési akciónak a megszervezésébe.

Sajnos a kapkodás és a tudatlanság ahhoz vezetett, hogy átsiklottam sok olyan szabályon, amelyeket nem lehetne megkerülni. Ez volt a szemét elvitel. Saját kútfőből arra gondoltam, hogy majd az összegyűjtött szemetet szelektíven gyűjtjük és majd az újszegedi szelektív kukákba ürítjük ki. Megpróbáltam zsákokat szerezni, amibe szedjük, de a bürokrácia vesztőjébe kerültem és vagy elutasítást kaptam vagy nem reagáltak az indítványozásomra. Konkrét segítséget nem kaptam senkitől magánemberként, így maradt az ötlet, hogy egy helyre gyűjtjük össze és megkeressük a médiát, hogy segítsenek nekünk! Szerencsére partnerekre találtunk így az ő segítségükkel végül sikerült megszabadulni a zsákoktól, és a szegedi polgárok szeme elé helyezték a problémát.