Magony Tivadar vagyok 21 éves cukrász. Immár lassan 3 éve élek Szegeden. Mikor ide költöztem lenyűgözött a város szépsége, és teljesen magával ragadott az a kép, amit mutatott magáról. Ismeretlenként bejártam azokat a helyeket, ahol érdemes volt nézelődni és a legtöbb látványosságát megtekintettem. Ahogy egyre jobban magával ragadott a forgatag egyre több olyan dolgot láttam, melyek kezdtek kiábrándítani és kérdőjelet raktak a fejem fölé. Vajon miért nem figyelünk erre a szép városra?
Csak gyűltek, gyűltek ezek a gondolatok bennem, s kerestem a megoldást, hogy hogyan lehetne segíteni a városon magánemberként. Ekkor pattant ki a fejemből az a gondolat, hogy miért ne lehetnénk egy kicsit környezet tudatosabbak?
De jött vele a felismerés, hogy egyedül hiába kezdenék bele bármibe is kevés vagyok. Így arra jutottam, hogy ha már többen vagyunk érhetünk el eredményeket. Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat a szemétszedési akciónak a megszervezésébe.
Sajnos a kapkodás és a tudatlanság ahhoz vezetett, hogy átsiklottam sok olyan szabályon, amelyeket nem lehetne megkerülni. Ez volt a szemét elvitel. Saját kútfőből arra gondoltam, hogy majd az összegyűjtött szemetet szelektíven gyűjtjük és majd az újszegedi szelektív kukákba ürítjük ki. Megpróbáltam zsákokat szerezni, amibe szedjük, de a bürokrácia vesztőjébe kerültem és vagy elutasítást kaptam vagy nem reagáltak az indítványozásomra. Konkrét segítséget nem kaptam senkitől magánemberként, így maradt az ötlet, hogy egy helyre gyűjtjük össze és megkeressük a médiát, hogy segítsenek nekünk! Szerencsére partnerekre találtunk így az ő segítségükkel végül sikerült megszabadulni a zsákoktól, és a szegedi polgárok szeme elé helyezték a problémát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése